Szeretem a színházat. A nehezet, a bonyolultat is. Édesanyám úgy szoktatott rá, hogy már kisiskolás koromban elvitt az Erkelbe, a János vitézre. Később, a középiskolában már bérletet váltottunk az osztályban a Nemzetibe, s amikor este a színház után hazaértem, otthon oda volt készítve a tea, a szendvics. Ilyen az én édesanyám. Néha persze fanyalgok az … Bővebben: Kaposvár, IV. Henrik